Interjú Nagy Tamással

- Mikor és milyen céllal alapították a WTE-t?

- 1986-ban alakult meg. Abban az időszakban kulturális céllal nemigen alakultak egyesületek. Sportcélú volt és közlekedési, más nemigen volt. Ennek van egy hagyományos elődje amely 1911-ben jött létre a Kispest-Munkástelep Lakóinak Társasköre. Ezt 1945-ben a belügyminiszter feloszlatta.

És itt még éltek a régi wekerlei hagyományok: hogyan kell itt élni, viselkedni. És mivel az ÉKV kezelte a lakásokat tulajdonképpen nem volt magántulajdon. Ha meghalt a bérlő általában egy családtag örökölte a bérletet. De nemcsak a bérletet, hanem mind azt a hagyományt, amit a nagyanyáink, anyáink tanultak. Tehát amikor azt mondták nekünk, hogy hull a hó hat órakor tessék kimenni elsöpörni az utcát mert ne azok tapossák a havat, akik mennek dolgozni. Ez amit most tapasztalunk, hogy két napja senki nem söpri az utcát, az elképzelhetetlen volt. Mert a régi időszakban amikor létezett az úgynevezett gondnokság, akkor ezt szankcionálták. Ennek a hagyományait megörököltük.

Én 1946-ban születtem tehát olyan 38 év körüli lehettem akkor amikor elkezdődött a velem egykorúaknak az az igénye, hogy létre kéne hozni a társaskörnek valami utódját, mert alvó város volt a Wekerletelep. És azok a szokások, hogy nemcsak a saját, hanem a szomszédja portáját is rendben tartsa az semmivé vált. És felmerült az igény, hogy ez ne így legyen és ez vezetett a társaskör megalakulásához. 84-85-ben kezdődött a szervezés de sok adminisztratív és politikai akadályba ütköztünk, ugyanis Wekerlét egy reakciós szemléletű városrésznek könyvelték el, olyannyira, hogy amikor a villanegyedet lebonották komolyan felmerült a kérdés, hogy Wekerlét is lebontsák és a helyére tíz emeletes házakat épitsenek. Az akkor élők éjszaka őrjáratoztak dr. Kóczán László összefogásával, kezdetben csak 6-8-an, később már körülbelül harmincan.


 

- Az interneten olvastam, hogy ön programozó mérnök volt. Hogyan lett Önből önkormányzati képviselő?


- Amikor elvégeztem az egyetemet egy olyan munkahelyre mentem ahol az első magyar számítógépeket gyártották. Ez a Sashalmon lévő elektronikus mérőkészülékek gyára volt. Egy évig dolgoztam ott mérnökként, de beleszerettem a programozásba, elvégeztem egy rakás tanfolyamot, majd az ELTE Programozó matematika szakát is. Ezzel a tudásommal nagyon sokat tartózkodtam külföldön. Amikor 86-ban hazajöttem láttam, hogy itthon valami mozgolódás van. 87’-ben létrejött a Magyar Demokrata Fórum, láttam a kiáltványt és nekem ez tetszett, viszont úgy lehetett jelentkezni, hogy kellett két ajánló viszont én senkit nem ismertem onnan. Küldtem nekik egy levelet, hogy én egyetértek ezekkel a célokkal és szeretném ezt megismerni. Erre kaptam egy levelet, ami azt mondta, hogy majdnem minden le van írva az újságcikkben. Tovább tanulmányoztam és jelentkeztem, beléptem. Akkor még csak mozgalom volt az MDF. Azt hiszem egy vagy másfél évig mozgalom volt és igazán komoly fejfájást okozott, amikor párttá vált. A párt szó nekem ezelőtt nagyon visszataszító volt. És Antall József elmagyarázta, hogy ha mi tényleg demokráciát akarunk akkor többpárt rendszert kell létrehoznunk. A 90-es  választásokkor én még a miskolci egyetemen óraadó tanár voltam és keveset tartózkodtam itthon. Akkor megismerkedtem a Kispestiekkel. A kilencvenes választáson az MDF színeiben listán indultam. A sok távollétem miatt nem tudtam kampányt létrehozni, viszont elegendő szavazatot kaptam és így bekerültem a képviselő testületben. Én a politikát erkölcsi ügynek tartottam. Volt két kisfiam és olyan életet szerettem volna nekik, amit megismertem Svédországban és Németországban. Frakcióvezetője voltam az MDF-nek itt Kispesten és soha senkitől nem követeltem azt, hogy úgy szavazzon ahogy én mondom. Volt, hogy egy egy testületi ülésre az összes napirendi pontra kénytelen voltam felkészülni és elmentem a városházánál az előadókhoz, hogy mondják el mi mit jelent. És így lettem 4 cikluson keresztül képviselő. Azt mondtam mindig, hogy nekünk helyi képviselőknek Kispest a célpontunk. Én polgári Magyarországot és polgári Kispestet szerettem volna. Polgári alatt azt értem, hogy az ember nem függ anyagilag mástól és politikától szabad ember. Nem értem ezt el. Így lettem tehát önkormányzati képviselő. Mert jobbat akartam és azt vallottam amit tisztességgel és becsülettel végzünk azt nem lehet visszautasítani, de nem így van.


 

- Egész életében wekerlén élt?

- Nem. Édesanyám wekerlei lány volt. A nagyapám háborúban itt esett el. Édesanyámat amikor apám feleségül vette megpályázott egy fő könyvelői posztot és ezáltal Szigetvár környékén születtünk. De minket onnan 51-ben kilakoltattak és betettek egy földes, fűtetlen faluba. De nagyon szép vidék volt, nyugatra Kaposvártól, ennél szebb helyen nem is lakhattam volna. Mit érdekelt engem a földes szoba? Azt hittem mindenki olyanban lakik.


 

- Olvastam, hogy hobbija az írás. Milyen témákban szokott írni?

- A Wekerle újságban több rovatot vezetek. Az egyik a Wekerlei familiák. Olyan családokról írok akik fészeklakók voltak itt Wekerlén. Vannak publicisztikai írásaim melyeknek a címe: Távol Wekerlétől. Ebben mindig az itteni hibákat egy másik helyiégben történtekkel hasonlítom össze. Volt egy olyan sorozatom, hogy Tetszik nem tetszik. Kifejezetten a beépítéssel kapcsolatban. Van egy olyan is, hogy Wekerlei padlások, ami pedig helytörténeti.


 

- Mit jelent wekerleinek lenni?

Wekerleinek lenni szerencse. Wekerlei embernek lenni kötelesség. Kötelesség megőrizni azt a természeti környezetet amit kaptunk. Wekerleinek lenni öröm is. Sok ember ismeri egymást. Látjuk a gyerekek felnövését. Wekerleinek lenni jog. Jogunk van ennek telepnek az érdekében az önkormányzatnál ütni az asztal, hogy tessék ez Kispest gyöngyszeme, Európa egy gyöngyszeme, foglalkozzanak többet vele.


 

- Hogyan változott meg Wekerle az elmúlt 20 évben?

- Az elmúlt 20 évben wekerle komoly változásokon ment keresztül. Vége lett az állami tulajdonnak. A kispesti önkormányzat felkínálta a házakat eladásra. Mivel nagyon rossz állapotban voltak ezek a lakások ezért nagyon olcsón lehetett megvenni. Akár pár száz ezer forintért. De mivel csak bérlők vehették meg óriási biznisz lett ebből. Mondjuk megvettem a lakásomat egy millió forintért. Egy év múlva el tudtam volna adni 3 millióért, ma már húszat ér. Sok ember jött, akik nem ismerték a wekerlei érzést. Ők azt mondták az én házam az én váram. Fütyültek az előírásokra. És az önkormányzat nem büntette az ilyen kezdeti szabálytalanságokat, emiatt ezek nagyon elterjedtek. Ha végig megy egy utcán akkor ahány ház annyi ablak. Pedig az összes spalettának ilyennek kéne lennie. A társaskör egyik alapszabálya hogy ezt ne tegyük. És ma már olyan módosabb emberek is jönnek akik hajlandóak ezeket betartani. A közösségi életünkbe pedig az újak csatlakoznak szívesen. Aki idejön és rácsodálkozik, hogy ő is ilyen életet szeretne a gyerekének.


- Mi az ami ön szerint hiányzik Wekerléről?

- A pénz. Mint mindenhonnan. Ha az embereknek lenne több pénze és ezt nem csak magukra költenék hanem támogatnák az ilyen-olyan törekvéseket. És az a fajta közösségi érzés,hogy elsöpröm ezt az utat, hogy nem temetem be az árkot, hogy elfolyjon a víz. Ez hiányzik. A pénz és a közösségi szellem ami kevesekben megvan, de ebből a 11 ezerből 1-2 ezer ember nagyon kevés.


 

- Mi a legkedvesebb wekerlei élménye?

- Legkedvesebbet nem tudok. Legkedvesebb az első fiam születése, bár ugye kórházban született. Talán a legnagyobb öröm, hogy Wekerle Sándorról szobrot tudtunk állítáni. Ezt én forszíroztam 10 éven keresztül és nagyon örülök, hogy megtörtént.


 

- Mi a kedvenc wekerlei helye?

- Sok kedvenc helyem van. Szeretek nagyon a főtéri parkban ülni. Szeretek itt lenni a társaskörben. Szeretem mindkét templomot. És szeretem azokat az utcákat ahol összeborulnak a lombok.

 

Az interjút készítette Kilián Kornél, a Wekerlei Séták diákönkéntese.

 

2019.január