Interjú Seregi Zsuzsanna sétavezetővel

 

- Meséljen a nagyapjáról!

- Nagyapám Seregi János, 1944 és 1955 között volt itt Kispesten igazgató. Megkapta az úgynevezett igazgatói házban a földszinti, szolgálati lakást. Nem csak tanító és iskolaigazgató volt, hanem a dolgozók iskolájában is tanított, akkor így hívták a felnőttek tovabbképzését. Emellett ő szervezte az első orosz tanítást, mert azokban az években vált kötelezővé egy idegen nyelv oktatása. Mivel Kárpátaljáról származott, a ruszin, ukrán, és orosz nyelvekben is nagyon járatos volt. Kiváló szervezőkészsége és felkészültsége miatt, ennek a Dél-pesti régiónak a szakfelügyelője lett. Abban, hogy szerették-e a gyerekek biztos vagyok, mert különleges kisugárzása volt és nagyon érdekesen adott elő.

 

-Milyen tantárgyakat tanított a nagyapja?

- Elsősorban oroszt, de abban az időben mindent kellett tudni helyettesíteni. Az elemi iskola kezdetben 4 osztály volt, és később változott meg kötelező 8 osztállyá, ha jól emlékszem ez 1949-ben volt, ekkor már általános iskolának nevezték, és kötelező volt elvégezni.

 

-A telep egyik iskolája mellett laknak, van valamilyen vicces élménye?

-Mindig átrepült a labda, és átmásztak a gyerekek ide… én laktam a legközelebb, ide jártam nyolc évig, akkor úgy hívták hogy kettes iskola, római számokkal jelölték az iskolákat, egyes-kettes-hármas-négyes, utóbb nevezték el személyekről. A kettes iskola itt volt egy percre mellettünk, mindig elkéstem, ebből adódnak voltak vicces dolgok, azt gondoltam, ez a tanár mindig késik, akkor nekem elég majd öt perc múlva elindulni, és amikor egyszer a késő tanár időben érkezett akkor jött a „Seregi Zsuzsi itt lakik a szomszédban és mindig elkésik” úgyhogy ez tipikus eset volt. Szerettem ide járni mert jó tanáraink és közösségünk volt.

 

-Miért van ilyen sok iskola Wekerlén?

-Nagy területre tervezték a munkás telepet, az volt a neve hogy Kispesti állami munkás és tisztviselőtelep.  Négy régió és oktatási tömb valósult meg az eredeti hat tervezett helyett, négy gyönyörű nagy emeletes, egyenként tizenkét tantermes iskola. Ez azért ilyen nagy szám, mert nagy létszámú lakosságra tervezték ezt a telepet, húszezer ember került akkor ide, jellemzően fiatalok és középkorúak, több gyerekkel, és ahogy beköltöztek azonnal tudjanak iskolába járni a gyerekek, ne kelljen messzire utazni. Az első lakóházak mellett éppen hogy az iskolákat igyekeztek megépíteni, hogy kényelmesen közel legyenek és hát ugye ugyanúgy működik most is ez, ahogy az óvodák is ugyanúgy eredeti funkciójukban működnek, négy az iskolák mellett és egy pedig egy másik helyszínen. Gimnázium pedig eredetileg nem volt itt, hanem egy kis piac volt ezen a területen, a Piac utca név jelzi is ott a Gimnázium mellett hogy itt valamikor piac volt és azután a hatvanas években építettek oda egy gimnáziumot mert hogy arra is szükség volt itt helyben. Eredeti neve Landler Jenő Gimnázium, majd később a nyolcvanas években a Deák Ferenc Gimnázium nevet kapta. Az épület most felújítás előtt van, azonkívül működnek itt magán helyszínek is, a volt Ady mozi helyén egy felnőtt oktatási központot működtetnek, ugyanakkor vannak kisgyerekeknek is magánóvoda jellegű intézmények, illetve egy bölcsőde működik itt a Huba utcában.

 

- Mióta önkénteskedik a WTE-nél? Pontosan mit szokott csinálni?

- 2012 óta vagyok önkéntes, akkor lett több szabadidőm, kevesebbet dolgoztam, ennek már 7 éve. Ez több munkából áll, részben az ügyfélszolgálatot csinálom a heti egy nap, mindeközben megtanultam a meridián tornát, okleveles meridián oktató vagyok és ezt most már tanítom is, minden kedden tornázunk a Társaskör helyiségében, másik alkalommal pedig a Forrásházban, ami szintén itt van Kispesten. Ami mostanában jobban leköt az a Wekerletelepi idegenvezetés, amit ugyancsak itt a társaskör szervezésébe tanultunk meg több társammal együtt, egy rövid elméleti és gyakorlati oktatás keretében.

 

- Jogász végzettségű, ha jól tudom. Hogyan lett sétavezető?

- Nagyon érdekelt az épített örökség, stílusok, a házak maguk, a környezet, itthon is szép nagy kertet gondozunk. Be tudom mutatni a sétákon a védett fasorokat, a növényzetet, Wekerletelep legszebb központi terén a főteret, ahol nemcsak típusházak vannak, hanem egyedi házak is körbeveszik, és a kultúra, irodalom, művészetek. Lokálpatriótáknak is érezzük magunkat, hiszen védjük a környezetünket, takarítjuk is nem csak a szűk kertünket és a házunk környékét, hanem szemetet is szedünk. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, hogy önkéntes munkában megtanuljam és gyakoroljam ezt az idegenvezetést.

 

- Melyik a kedvenc ünnepe Wekerlén?

- Wekerlén a kedvenc ünnepem a Mikulás, az igazi Mikulás amikor a szánkón érkezik a hóhullásban az Zrumeczky-kapu alá. A másik a főtéri karácsony, van egy nagyon szép magas fenyőfa, amit mindenki a saját díszeivel feldíszíthet, nagy élmény előtte forralt bort inni, ugyanakkor ezek a néprajzi ihletésű megmozdulások is nagyon érdekesek: a Téltemetés, a wekerlei Életfa és ezen kívül is hát nagy élmény, tavasszal a Székelykapu napok, ősszel pedig a az úgynevezett Wekerle napok ami mindig egy nagy gazdag hétvégi programot jelent már péntek délutántól-estétől egészen vasárnap estig bezárólag.

 

-Mit szeret a legjobban Wekerlében?

-A kertünkben élvezni ahogy süt a nap, amikor hazaérkezik az ember autóval, vagy leszáll a buszról, villamosról, itt Wekerlén akkor érzi hogy milyen jó a levegő, egész más, tisztább, és hogyha csak itt körülnézünk olyan mint ha egy erdőben lennénk, ha bent vagyunk a lakásban akkor bármelyik ablakból  kinézve nagyon sok fát látunk, bent is olyan erdő élménye van az embernek. Ugyanakkor a telep nagyon harmonikus, mert nagyon sok szabad terület van, kert, udvar, járda, park, ettől valahogy olyan nagy, szabad a légkör, a házak pedig nincsenek közel egymáshoz, nagyon jó az elrendezés. A mozi az hiányzik innen a telepről, régen több mozi volt, de megszüntették őket, például az Ady mozit. A legközelebbi a Corvinon van, ami azért messze van innen.In

Kertvárosi történetek

 

Az interjút készítette: Horváth Dániel, a Wekerlei Séták diákönkéntese