(1883 - 1977)
építész, író, grafikus, tanár, politikus, polihisztor

Négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként született. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát.

Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi építészet, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban őt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepségének díszleteinek tervezésével.

1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépíti nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül veszi a türei református lelkész leányát. Gyermekeik közül Kós Balázs (1912-1967) mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András (1914-) szobrászművész, Koós Zsófia (1916 - 1990) színésznő, ifj. Kós Károly (1919-1996) néprajzkutató, -író lett. 1917-1918 során állami ösztöndíjjal Isztambulba ment tanulmányútra. 1944 őszén sztánai otthonának kifosztása után Kolozsvárra menekült.

1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikon-t 1931-től ő szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt.

Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított, 1920-ban Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó Szó című röpiratot. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-1948 között nemzetgyűlési képviselő volt.
1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított. 1945-től a Mezőgazdasági Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt.

Munkássága

Építészeti tevékenysége

• Óbudai református parókia, Budapest (1908–1909)
• Római katolikus templom, Zebegény (1908–1909) – Jánszky Bélával
• Állatkerti pavilonok (például Madárház), Budapest (1909–1910) – Zrumeczky Dezsővel
• Sztánai lakóháza: a „Varjúvár” (1910)
• Városmajor utcai iskola, Budapest (1910–1912) – Györgyi Dénessel
• „Wekerle” Munkás és Tisztviselőtelep központja („Wekerle-telep”), Budapest (1912–1913)
• Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1911–1912)
• Református templom ("Kakasos templom"), Kolozsvár, Monostori út (1912–1913)
• "Kós-ház”, Kós tervei alapján készült, eredetileg lakóház (épült 1931-ben) Miskolc, Görgey u. 32
• Műcsarnok, Kolozsvár (1943)
• Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása, Kolozsvár (1944)
• Mérai tejcsarnok
• Siklód új temploma 1994-ben készült el Kós Károly tervei alapján
• Marosvásárhely Gázgyári épület, Mezőgazdasági Iskola

Írói munkássága

• Erdély népi építészete (1908)
• Atila Királyról Ének – ballada (1909, 1923) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel
• Régi Kalotaszeg (1911)
• Testamentum és agrikultura (1915) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel
• Sztanbul (1918)
• Gálok – kisregény (1919, 1930)
• Kiáltó Szó – röpirat (1921)
• Erdély kövei (1922) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetek
• Varjú-nemzetség – regény (1925)
• A lakóház művészete (1928)
• Erdély (1929)
• Kalotaszeg (1932)
• Az országépítő – regény (1934)
• Budai Nagy Antal – színmű (1936)
• István király – színmű (1942)
• A székely nép építészete (1944)
• Erdély népi gazdasági építészete (1944)
• Falusi építészet (1946)
• A kollektív gazdaság üzemi épületberendezése (1954)
• Mezőgazdasági építészet (1957)

Díjak, elismerések

• 1916-ban megkapta a Ferenc József-rend Lovagkeresztjét.
• 1938-ban az Országépítő regényért Baumgarten-díjat kapott.
• 1940-ben az erdélyi magyarságért végzett munkájáért Corvin-koszorúval tüntették ki.
• 1944-ben a Magyar Mérnök és Építész Egyesület Czigler-éremmel tüntette ki.
• 1958-ban irodalmi és közéleti tevékenységéért a Románia Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége a Munka Érdemrend I. fokozatával tüntette ki.
• 1966-ban a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta.
• 1968-ban az Államtanács a Kulturális Érdemrend I. fokozatával tüntette ki.
• 1973-ban a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa az "Augusztus 23" érdemrenddel, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Gyémántokkal ékesített Zászlórend I. fokozatával tüntette ki.