Az időjárás is kegyeibe fogadta a Wekerlei Életfa ünnepség szervezőit és résztvevőit. Napközben gyönyörű, verőfényes idő, este (majdnem) telihold.
Hat órától gyülekeztek a wekerleiek a telep négy pontján, akárcsak úgy, mint tavaly. A négy helyszín: a Szondi tér, az Almavirág tér, a Thököly utca- Zalaegerszeg utca sarka, és az Esze Tamás utca-Thököly utca sarka. Innen zenei kísérettel, felvezetéssel vonultak a menetek a Kós Károly tér felé .
Szép, magával ragadó látvány volt, ahogy a tér négy sarka felől megérkeztek az imbolygó fáklyafénnyel övezve a résztvevők. Mintegy 150-170 fő tisztelte meg jelenlétével az ünnepet.

Jakab Csaba színművész, az est házigazdája köszöntötte a megjelenteket. Ezt követte Romhányi András ünnepi beszéde, amelyben megemlékezett az életfának a népszokásokban betöltött szerepéről, és a Wekerlei Életfa megalkotásának történetéről, s az alkotókról.

Nagy Tamás a tavalyi avatáson, az Életfa talapzatába került kapszulába zárt, a jövőnek címzett üzenetet olvasta fel.
Jakab Csaba segítségével a jelenlévők fogadalmat tettek Wekerle értékeinek megőrzése érdekében.
A wekerlei eseményeken lassan már megszokottá váló Wekerle induló hangjai zárták a „hivatalos programot”.
Ezt követően a Tatros együttes jóvoltából moldvai csángó zenét hallgathattunk, és a táncosok vezetésével sokan, köztük számos gyerek élvezhette a közös tánc örömét. Jó hangulatban ért véget az első évfordulós ünnep.