A filmről:
A múltnak nagyon sokféle olvasata van. A hétköznapok történelme az, ami a legsérülékenyebb, s amit már néhány évtized múlva is nagyon nehéz visszaidézni. Azok, akik felnőttként élték meg az ötvenes és hatvanas években a mecseki bányászkodást, egyre kevesebben vannak. Az ebben az időszakban itt dolgozó bányászok, bányamérnökök és technikusok ritkán értét meg a hatvanadik évet. Ha nem balesetben, akkor rákban, vagy szilikózisban haltak meg. Ezek az emberek az ország egészen különböző tájairól vetődtek ide vagy azért, hogy megéljenek, vagy azért, hogy a bányában a politikai üldöztetések elől védelmet találjanak. De dolgoztak itt rabok is, s volt, amikor egy mérnököt a börtönből hoztak ki egy-egy munkára.
A film ezekről az időkről szól, s a bányászat egy egész különleges ágának, az aknamélyítőknek állít emléket. Azt szeretné bemutatni, , hogyan küszködtek ezek az emberek, a mérnökök, bányászok és az adminisztratív dolgozók a szegényes infrastruktúrával, a technológiai problémákkal, a pártutasításokkal, a munkáskáderekből lett vezetők hajmeresztő elképzeléseivel, hogyan voltak képesek megfelelő iróniával és humorral szemlélni környezetüket, s mi lett a sorsuk ezután. S közben felrajzolódik az egész közösség, a mecseki bányászfaluk és bányászvárosok élete.