A 19-20. század fordulójára Európa-szerte egyre égetőbb problémává vált az iparosodás által felduzzadt városokba költöző munkások elhelyezése, lakhatásuk megoldása. A sokszor vidéki környezetből érkező emberek a méltatlan körülmények mellett a természeti környezettel való kapcsolatuk elvesztése miatt is szenvedtek: idegenek voltak számukra a zajos és koszos nagyvárosok. Ezekre a problémákra keresett választ az Angliában gyökerező kertváros-építési mozgalom, melynek egy kiemelkedő példája a budapesti Wekerletelep. Az akkor lefektetett elvekből sok máig érvényes, megőrizvén a Wekerle értékeit régi és új lakói számára egyaránt.